Múlthétvégén remek kis Batizadon vettem részt Sheffieldben. A jelző nem véletlen, ha jól néztem az 50-60 capoeirás közül egyedül én voltam külföldi, az összes többi résztvevő született vagy emigrált brit diák volt.
Ezt egyáltalán nem bántam, sőt! Kimondottan jobban szeretem a kisebb rendezvényeket. Jóval családiasabbak, és valahogy mindig többet tanultam ezeken, mint a 100 fős workshopokon. Más az atmoszféra, a meghívott tanárok is máshogy viselkednek, emberközelibbek.
Miért mentem?
Őszintén szóval nem igazán van rajta Sheffield-i a capoeira térképen. Legalábbis rövid nem reprezentatív közvélemény kutatásom ezt dobta ki. Mégis két dolog miatt szerettem volna mindenképp résztvenni:
Samambaia az egyik helyi tanar volt 12 éve az első külföldi capoeirás akit elszállásoltam az mi rendevényünkön:
A meghívott fő mester Papa-Leguas
Azt hiszem egy fokkal személyesebb blogposzt lesz, mint a 3 dolog, amit a valoszínűleg nem tudtál a capoeiráról volt.
2007-ben döntöttem úgy, hogy a Capoeira Brasil csoportból kilépve a Cordao de Ouro-hoz csatlakozom. Miután sikerült Budapestre hívnom Contra-Mestre Gil-t, a szárnyai alatt neki kezdhettem a merőben más stílus felkapásához.
Hangsúlyozom: 2007-ről beszelünk, a 240p youtube videók időszakáról. Ez az internet azon időszaka amikor még nem volt pár naponta újabb és újabb youtube videó, Praca da Republica, Movimento Novo stb.
Akkoriban 2-3 influencer volt, akiket folyton követtem. Poncianinho volt az egyik. Érdekes módon nem egy másik mester, hanem egy fiatal izraeli CDO-s játékai tetszettek még nagyon. Neve volt az apelido-ja (beceneve). Ő az utóbbi két évben tért vissza igazán a youtube érába. Egyre több baromi jó videó van rola.
Végül a harmadik meghatározó capoeirás számomra Papa-Leguas volt. Talán 3 ember van, akinek a gingája annyira tetszett a 18 évem alatt, hogy masolásra vetemedjek:
Tico (CDO) ,
Tocha (Agua de Beber) es
Papa-Leguas
Sőt! Emlékszem, hogy nem csak én voltam oda Papa gingájáért. Az egyik szintén baromi ügyes magyar capoeirás, Cascadura is másolta.
Akkoriban Papa es Poncianinho játéka volt szamomra az CDO stílus tökéletes példája.
Itt egy videó abból az időből:
Ami nagyon érdekes számomra még vele kapcsolatban, hogy az azóta eltelt 12 év alatt nagyon megváltozott a capoeirája.
Még egyszer hangsúlyozom. Ezek szemlyés meglátasok, nem kell készpénznek venni, de valahogy sokkal letisztultabb, lényegretörőbb a mostani stílusa. Mintha a játék célja már nem a CDO-s akrobatikák (floreio) lennének, hanem a játék minden pillanatában az iranyítas megléte, a controll megtartása. Folyamatosan teszteli a másikat, figyeli, hogy bizonyos tecknikákra miként reagál, majd egy adott pillanatban kihasználja ezeket.
Emellett megfigyeli, hogy mik az erősségei. Példaul, ha az ellenfélnek nagyon jó a martelo rugása, akkor igyekszik már a játék elejen elkapni egyet, kihúzva így a kígyó méregfogát.
Ami nagyon erdekes ezzel kapcsolatban az az, hogy az én játék értelmezésem is ebbe az irányba változott. Mestre Cueca beszélt hasonló dolgokról néhany éve Frankfurtban: az ő capoeirája is időszakokra tagolható. Előszőr volt az akrobatika, utána a bunyós, majd a mostani korszak.
Ez a poszt cím kicsit csalókának tünhet, de valojában nem az. Nagyjábol ezek mentén epült fel a workshop anyaga.
Amit még érdemes kiemelni: baromi jo volt, hogy több, a capoeirát kiegeszitő edzésekről, metodikákrol is volt óra. Ilyen volt például a Fighting Monkey egyik tanárának 1 óras kurzusa, majd utána egy hasznos nyújtás óra, aztán vasárnap az elmaradhatatlan kezenállas óra.
Összegezve: jó móka volt. Megérte kimenni.
8/10
Ha szeretnél még érdekes cikkeket olvasni vagy izgalmas capoeirás videókat látni, ugorj át a facebook oldalunkra és dobj egy like-ot!
Ha pedig az edzés is érdekel, itt tudsz jelentkezni a kezdő órákra:
Comments